Úrnapja
Úrnapja, Úrnapi kőrmenet Mogyoródon
Az úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solenznitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban (például Angliában és Walesben) a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. Az Úrnapja ünnep gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza.
Amíg a karácsonyi és húsvéti ünnepkör annyira termékeny volt a népszokások kialakításában, addig az egyházi év második felét ebből a szempontból szegényebbnek mondhatjuk, amit a nagy dologidővel is magyarázhatunk. Mégis kiemelkedőnek tekinthetjük az Úrnapját.
Az Úrnapja a pünkösd utáni tizedik napra, tehát mindig csütörtökre esett és az Oltáriszentség alapításának emlékünnepe volt; amelynek díszes megünneplése már a 14. század első felében elterjedt hazánkban. A faluban, közel a templomhoz négy „gunyhót" virágsátrat állítottak fel, már az előző napon és mindegyikhez körmenetben mentek a hívek, állandó harangzúgás mellett. A Mária-tartó lányok a Mária-szobrot vitték, majd a pap a baldachinum alatt az Oltáriszentséget, amely előtt fehér ruhás kislánykák rózsaszirmokat szórtak kiskosárból.
Minden sátorhoz valóságos virágszőnyeg vezetett, elszórt mezei virágból, főleg zsályából, margarétából, vagyis ahogy a faluban nevezték „pízecskéből".
A 20-as, 30-as években — másutt is ismert szokásként — kis mozsárral lőttek a körmenet alatt, ezzel is emelni akarták annak ünnepélyességét. A gunyhók szétbontásakor mindenki vitt hazavirágot, főleg zsályát, amelyet a kisgyerek fürdővizébe belefőztek, ha az beteg volt.
Mogyoródon ez a szép egyházi, szakrális szokás fennmaradt a mai napig. Mogyoród lakossága őrzi a hagyományt és évről-évre feldíszíti a Dózsa György út több száz méteres részét egészen a templomtól elindulva. A lelkes lakosok már hajnalban díszítik és virágszőnyegbe borítják az utat Úrnapja alkalmából, ezzel is tisztelegve az Oltáriszentség előtt.
Úrnapja:
Az úrnapja (latinul Fesium Eucharistiae, Sokmnitas Corpus Domini) katolikus föünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban (például Angliában és Walesben) a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá.
Napja eredetileg a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök volt és sok helyen ma is akkor ünneplik, a húsvét utáni 60. napon.
Elsősorban katolikus ünnep, de az Anglikán Közösség tagegyházai közt is ismert: a Church of England (az angol anglikán egyház) a „Szent Egyesülésért való hálaadás napjaként" (vagy Corpus Christi) ismeri, de nem főünnep. Ünnepli az Ókatolikus Egyház és a latinizált keleti katolikus egyházak is,
A kifejezést a református egyház más értelemben használja, mégpedig Jézus feltámadására emlékezve (ami a hét első napján történt) a vasárnap megjelölésére. Például a Heidelbergi káté 52 „úrnapjára" felosztva tartalmazza a kérdés-felelet formában megfogalmazott hitvallást (az év 52 vasárnapjának megfelelően).
Eredete:
Az Úrnapja ünnep gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza. Az augusztiniánus rendi apáca Liége-i (másképp: Lüttichi vagy Cornilloni) Szent Juliana isteni sugallatra hivatkozva fordult az Eucharisztia-ünnep létrehozása érdekében a tudós dominikánus St-Cheri Hugóhoz, Jacques Pantaléonhoz (a későbbi IV. Orbán pápához) és Robert de Thoret liége-i püspökhöz. Ebben az időben a püspökök beiktathattak helyi egyházi ünnepet: 1246-ban Robert püspök zsinatot hívott össze és elrendelte a Corpus Christi ünnep évente történő megtartását.
Általánosan elterjedt csak Juliana és Robert püspök halála után lett az ünnep. 1263-ban egy zarándok cseh pap szentmisét tartott a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor, amikor a megtört ostyából vércseppek hulltak a korporáléra (ostyaabrosz).
Napjainkban:
Általános szokás a körmenet és a sok virágdísz: az Ürnapja idejére már teljes virágdíszbe öltözteti a tavaszt vagy a kora nyarat a természet. Az úrnapi körmenettel Magyarországon és másutt is összeforrt a virágszönyegek, a falusi virágsátrak, a virágokkal díszített oltárok képe.
A körmeneten Magyarországon más országoktól eltérően négy stáció van: négy oltárt állítanak, amelyet a pappal és az Oltáriszentséggel végigjárnak a hívek, Az úrnapi körmenetnek saját liturgiája van. A stációknál Evangéliumot olvasnak és a pap az égtájak felé áldást oszt. Ilyenkor azokért is imádkoznak, akiket a négy égtáj felé osztott áldás akaratlanul is elér.[4]
Az első adatok magyarországi megünnepléséről 1292-ből és 1299-ből valók. Az 1501-es budavári körmeneten részt vett II. Ulászló király is. Nagy tömeg jelenlétében elégették Mohamed jelképes mecsetjét, koporsóját és török katonákat ábrázoló bábukat. 51
Az Oltáriszentség úrnapi körbehordozásának a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapást elűző erőt tulajdonított
Erdélyben az elsőáldozó kislányok, fehér ruhában vagy népviseletben, a körmeneten rózsaszirmot hintenek az Oltáriszentség elé.
Mogyoród:
Amíg a karácsonyi és húsvéti ünnepkör annyira termékeny volt a népszokások kialakításában, addig az egyhází év második felét ebből a szempontból szegényebbnek mondhatjuk, amit a nagy dologidővel is magyarázhatunk. Mégis kiemelkedőnek tekinthetjük az Úrnapját.
Az Úrnapja a pünkösd utáni tizedik napra, tehát mindig csütörtökre esett és az Oltáriszentség alapításának emlékünnepe volt; amelynek díszes megünneplése már a 14. század első felében elterjedt hazánkban. A faluban, közel a templomhoz négy „gunyhót" virágsátrat állítottak fel, már az előző napon és mindegyikhez körmenetben mentek a hívek, állandó harangzúgás mellett. A Mária-tartó lányok a Mária-szobrot vitték, majd a pap a baldachinum alatt az Oltáriszentséget, amely előtt fehér ruhás kislánykák rózsaszirmokat szórtak kiskosárból. Minden sátorhoz valóságos virágszőnyeg vezetett, elszórt mezei virágból, főleg zsályából, margarétából, vagyis ahogy a faluban nevezték „pizecskéből".
A 20-as, 30-as években — másutt is ismert szokásként — kis mozsárral lőttek a körmenet alatt, ezzel is emelni akarták annak ünnepélyességét. A gunyhók szétbontásakor mindenki vitt hazavirágot, főleg zsályát, amelyet a kisgyerek fürdővizébe belefőztek, ha az beteg volt.
Elérhetőségeink:
+36 70 458 1762
+36 70 709 3880
mogyorodertektar@gmail.com
